A manók

orbánhegyi népmese

Régestelen régen, a legutóbbi évezred legutolsó esztendeiben, de még az én időmben, az Üveghegyen túl, de a Svábhegyen innen, éppen az orbánhegyi kerek erdő kellős közepében tündérek éltek.

Történt egyszer, hogy a Manók országából egy csoport pirospozsgás érkezett hozzájuk. A vendégek olyan jól érezték magukat a tündéreknél, hogy több éven keresztül maradtak. Sok újat tanultak tőlük, és sokat játszottak együtt.

Tudták jól, hogy a vendégeskedés nem tarthat örökké.

Hosszas tanakodás után a Csodafákat választották ajándéknak. Arra gondoltak, hogy a növekvő fácskák a tündéreket még akkor is őrájuk emlékeztetik, amikor már a messzi Manóföldön járnak. A csodafák virága és termése pedig nem hiábavaló, tanító munkájukat juttatja eszükbe a tündéreknek, ha majd arról hallanak, hogy egy-egy pirospozsgás kismanó milyen hőstettet vitt végbe.

A búcsú napján hetedhét hegyvidékre szóló ünnepség keretében a manók átadták ajándékaikat és elköszöntek a tündérektől.

Én is ott voltam, igen jót mulattam.

Aki nem hiszi, járjon utána.