Tapasztalataim az óvodákról

Régóta gondolkodom azon, hogy milyen formában osszam meg tapasztalataimat az érintettekkel a kislányom óvodaváltásával kapcsolatban. Azért tartom ezt fontosnak, mert a negatív élményünk talán elgondolkodtat sok pedagógust, és az új intézményben ért impulzusok feltétlenül említésre, elismerésre méltóak. Anyaként azt gondoltam, gondolom, a kisgyermekkorról, hogy a legfontosabb és elsődleges szempont kell, hogy legyen a "terelgetésükben" a szeretet, az őszinte bizalmi közeg, és ezen keresztül, minden szabály, norma, átadható, elfogadtatható velük. Különböző kis személyiségek, különböző emberek általi hatások érik őket, tehát nem lehet rájuk "káposztafejekként" tekinteni. Különböző kihívások elé állítják a szülőket, pedagógusokat, amelyeknek a megoldásában látom a gyereknevelés szépségét, izgalmát. Három évesen, boldogan írattam be a lányomat egy olyan óvodába, aminek a nevelési programjában ezeket a gondolatokat találtam meg, sajnos a gyakorlat már nem ezt bizonyította. Nem tartom magam konfliktuskereső embernek, általában a problémák megoldására törekszem, békés úton,így az óvónővel folytatott két éves küzdelmemet kudarcként éltem meg.

A második év vége felé kétségbeesve, és elkeseredve érkeztünk meg az Orbánhegyi óvodába, sajnálom, hogy nem hamarabb. Először is köszönöm, hogy itt lehettünk. Köszönöm, hogy "elszenvedői" lehettünk ennek a kedvességnek, figyelmességnek, sok mosolynak, ölelésnek,empátiá-nak,amivel felénk fordultak. Minden elismerésem Tóth Balázsné óvodavezetőnek, hiszen a jó csapatmunka, hangulat, elsősorban az Ő érdeme. Köszönet Csilla néninek és Kata néninek mindenért, hogy azon dolgoztak, hogy a lányom megtépázott magabiztossága helyreálljon. Kívánok sok sikert a további munkájukhoz!